Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, amikor megláttam a könyvespolcokon, ugyanis a borítón egy hosszú taft szoknya alól kivillanó női térd látható. A hölgy talpig felékszerezve egyik kezében – feltehetően – báránycombot tart, míg a másikkal kacéran emeli szoknyáját.

Nem hétköznapi receptborító, nem igaz? Ahogyan maga a szerző sem az - és pont ezt szeretjük benne. Ki mondta, hogy csak mackóruhában, össze fogott hajjal lehet főzni? - hiszen már maga Nigella Lawson is bebizonyította, hogy lehet másképp is. Miért ne lehetne csinosan, elegánsan és stílusosan az asztalra tenni az ínycsiklandó fogásokat?

„Képzeljük csak el a következő helyzetet. Egy borongós decemberi reggelen arra ébredünk, hogy enyhén szólva imádjuk, aki mellett fekszünk. Mit tennél egy ilyen helyzetben?

A, Kiosonnál a fürdőszobába és megpróbálnál javítani a reggeli összképen egy zuhanyozással, fogmosással, szemcseppel, sminkkel, rúzzsal, borotvával, tengervizes orrspray-vel, pushopos melltartóval és némi parfümmel, vagy…

B, Kiosonnál a konyhába, és nekilátnál reggelit csinálni.”

Nahát, ilyen és ehhez hasonló szösszenetek szerepelnek a könyvben - sokszor kissé közhelyesek, de hihetetlenül szórakoztatóak, melyekből megismerhetjük a férfiakat és nőket, és persze Lotta-t. Bevallom, nekem nagyon tetszik. Végre egy olyan könyv, ami jókedvre derít, és milyen szokatlan, hogy mindez "csupán" egy receptkönyv.

 

 

 

Folytatás a blogon