Eredeti nevén Brian O’Nolan (írül Brian Ó Nualláin) szatirikus író, a XX. századi ír irodalom fő alakjának tekintik. Ellentmondásos figura. Egyrészt mély katolicizmus, másrészt bomlasztó, nihilista cinizmus jellemzi.
Mint regényírót, nemcsak erőteljesen befolyásolta James Joyce, - maga is igyekezett hasonlóvá válni. Tanulmányait is ugyanott, a Newman House-ban, az Ír Katolikus Egyetemen végezte.
Hat éves koráig egy kukkot sem hallott angolul, otthon a keltát beszélték. 
Köztisztviselőként hivatalban dolgozott. Naphosszat írt színtelen feljegyzéseket, leveleket, melyekben a személyes véleménynek nyoma sem lehetett. Eközben Myles na gCopaleen néven a The Irish Times-ban napi rendszerességgel írta humoros leveleit Cruskeen Lawn című állandó rovatába. Míg ez a fiatal írózseni verejtékezve kereste meg családjának a kenyérre valót, egyik idősebb bátyja otthon ült, és kelta nyelvű regény írásával próbálkozott.
Úszikkétmadáron című első könyve 1939-ben jelent meg. Az egyik utolsó regény volt, melyet James Joyce olvasott és megdicsért. Graham Greene szintén elismerően nyilatkozott róla. Ma azt tartják, hogy a ’45 előtti egyik legjelentősebb modern regény.
A fába szorult féreg 1941-ben, míg A harmadik rendőr című regénye csak halála után, 1968-ban jelent meg.
Paródiaregényei több országban kultuszregénynek számítanak. Az ír valóságnak, az emberek gondolkodásának, a kultúra széles panorámájának bemutatására vállalkoznak.
Bár O’Nolan jól ismert figurája volt a dublini életnek, személyes életéről viszonylag keveset tudunk. 1948-ban vette feleségül Evelyn McDonnel gépírónőt, gyermekük nem született. Masszív alkoholista volt. Whisky szódával. Az idősödő O’Brian ennek segítségével próbálta megőrizni fülének természetfölöttien finom érzékenységét, írásának dallamát.
Forrás: www.necessaryprose.com
