Méghozzá egészen különleges módon: az egyik amerikai óriáscég, az Alcoa vezéréből lett pénzügyminiszter, ám a republikánus kormányokat korábban is belülről ismerő O’Neill elképesztő alapossággal jegyezte le minisztersége valamennyi tettét, megbeszélését, s gyakorlatilag másolatot készített minden iratról, amely átment asztalán.
A könyv megjelenése után zavarban is volt a Fehér Ház: cáfolni nem merték, legfeljebb igyekeztek kisebbíteni beavatottságát a különböző ügyekbe. Elsősorban azt, ami a legnagyobb vihart kavarta: O’Neill leleplező beszámolóját arról, hogy Bush és csapata már a hivatalba lépése első percétől fogva kereste a leszámolás lehetőségét Szaddám Huszeinnel. Ezért azt bizonygatták, hogy nem tudhatott mindenről, noha hivatalosan a pénzügyminiszter is tagja a Nemzetbiztonsági Tanácsnak. Ez a könyv tárta fel elsőnek, hogy Bush mindenáron ürügyet keresett az iraki háborúhoz. O’Neill miniszterként ritkaságszámba menően szókimondó volt. Könyve meghökkentő képet fest a washingtoni viszonyokról.
