Amikor kiderült: memoárt írok elszabadultak az indulatok. Miután a kéziratot véleményezésre átadtam egyik volt kollégámnak a Whitehall teljes erővel beindította kármentő gépezetét. Ki tudja hány másolat készült róla de hosszú hallgatás után mindenki csak lebeszélt a visszaemlékezések kiadásáról. Védekeznem kellett aztán félnem hogy letartóztatnak. Végül az is megérne egy történetet miként vett kedvező fordulatot az ügyem...
A megjelenés körüli viták arról győztek meg hogy a titkosszolgálatok egy része még mindig fontosnak tartja hogy az információk döntően csak számukra legyenek hozzáférhetőek. Ez pedig inkább gátolja mintsem segítené a mindenkori titkosszolgálatok munkáját különösen a 21. században amikor a nyilvánosság e téren is elengedhetetlen. A rizikót vállalni kell de nem szabad hagyni hogy a dolgok felemás módon kerüljenek napvilágra...
A könyv megjelenése óta tart a vita: Stella Rimingtonnak szabad volt-e megírnia? Sokan hangsúlyozzák: az igazi titkosszolgálat titkos tehát csendben kellett volna maradnia...
