Magyar Kurír, 2004. április 15.
Neumayer Katalin

Öt év kutató-kereső munkáját tartja kézben az az olvasó, aki átlapozza a Geopen Kiadó gyönyörű kötetét. A gazdagon illusztrált album az ismert Mária-szentélyek mellett a kevésbé ismert európai zarándokhelyeket is bemutatja, az Atlanti-óceán partjától az Urál hegységig, Írországtól az égei-tengeri szigetekig. A fotóalbum, amely a lengyel származású, nemzetközi hírű fotóművész, Janusz Rosikon munkáit tartalmazza, hetven jelentős kegyhelyhez kalauzolja az olvasót. A gyönyörű képek látványán túl kiemelkedő a könyv történelmi és vallástörténeti ismeretanyaga is.
Az előszóban írja Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása: "Szűz Mária képeinek tisztelete mélyen visszanyúlik abba a korba, amikor még a Kelet és a Nyugat egyházai teljes közösségben voltak egymással. Európa számos népe különleges pártfogójaként, édesanyjaként tiszteli a Boldogságos Szűz Máriát. Ez a kötet gazdagon bemutatja, hogy milyen szeretet, tisztelet övezte és övezi ma is Szűz Máriát Európa népeinek körében. Ha olykor ezek a népek egymással ellentétbe kerültek, vagy akár hosszú küzdelmekbe, háborúkba bonyolódtak is, a Szűzanyát saját, szerető édesanyjuknak érezték."
Ezért sem véletlen, hogy a Jelenések Könyvének látomása ihlette a spanyol diplomatát, Salvadore de Madariaga y Rojót, és a francia művészt Arsen Heitzt, amikor az Európai Unió zászlaját tervezték. "És nagy jel tűnt fel az égen, egy asszony, ki a napba öltözött, lába alatt a hold, a fején tizenkét csillagból korona." (12, 1) Mária ruhájának kékje, és koronájának tizenkét csillaga nemcsak a tizenkét alapító tagállamra utal, hanem tudatosan szimbolizálja azt a talajt, ahol Európa gyökerei erednek.
Ezt a mondatot idézte a könyvből a Geopen kiadó igazgatója, Babucs Éva, az album sajtóbemutatóján. Az 1997-ben alapított kiadó fontos feladatának tartja, hogy mindig színvonalas, minőségi könyveket adjon az érdeklődőknek. A most megjelentetett munka is ennek a törekvésnek a jegyében született. Külön öröm, mondta az igazgató asszony, hogy húsvétra tudták megjelentetni az albumot.
A kötetet Takács Nándor székesfehérvári megyéspüspök ajánlotta a megjelentek figyelmébe. Előadásában a zarándoklatok jelentőségéről szólt. Személyes élményeit is felelevenítve beszélt arról, hogy mikor 1959-1973-ig a papi hivatást politikai okok miatt nem gyakorolhatta, hanem civilként dolgozott, szabad idejében sok-sok zarándokhelyet keresett fel. Mint mondta, a zarándoklat teológiai háttere: az ember zarándok ezen a földön, éppúgy, ahogyan Jézus Krisztus is zarándok volt. Nem csoda tehát, hogy a kereszténység évszázadai alatt számos zarándokhely épült ki. Ezek között is különleges fontosságúak a Mária zarándokhelyek. A zarándoklat a tisztelet és hála kifejezése, áldozatvállalás. A zarándokot hite, és imája kíséri el a zarándokhelyre, ahonnan megerősödve, hitben gazdagodva tér vissza.
A kötet Mária ábrázolásairól Takács Nándor elmondta: Néhány kép Máriát egyedül ábrázolja, életének egy-egy pillanatában, a legtöbbször azonban a gyermek Jézussal, vagy halott Fiát kezében tartva láthatjuk. Szűz Mária minden kiváltságát a Megváltó édesanyjaként kapta. Szépsége a belső, lelki szépség átsugárzása az anyagon. A Mária-szentélyek képei nem művészi értékük miatt jelentősek elsősorban: a hozzájuk kapcsolódó tisztelet, hit és évszázados hagyomány teszi őket igazán értékessé.
A könyvbemutatón, amelynek a Központi Szeminárium adott otthont, s amelynek háziasszonya Juhász Judit, a MKPK Sajtóirodájának igazgatója volt, Ferencz Éva énekművész adott ízelítőt az archaikus magyar Mária-imák és énekek gazdag anyagából.

*

Magyar Nemzet, 2003. április 19.
Kiss Eszter Veronika

Kontinensünk Mária-kegyhelyeit bemutató gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg Húsvétra a Geopen Kiadó. Az Európa Madonnái című kötet Janusz Rosikon lengyel fotóművész az Atlanti-óceán partjaitól az Urál-hegységig 28 ország 70 zarándokhelyéről készült fényképeit tartalmazza, amelyeket lengyel egyházi szakértők bevonásával részletes ismertetőkkel láttak el. Az album 1998-ban jelent meg lengyelül, később angolra és németre is lefordították. A most napvilágot látott magyar kiadáshoz Erdő Péter Esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása írt előszót az európai Szűz Mária-tiszteletről.
Az albumban látható Madonnát ábrázoló szobrok és képek különböző korokban és stílusban készültek, legtöbbjük Máriát Istenanyaként, a gyermek Jézussal együtt jeleníti meg. A közel 300 oldalas kötetben szó esik ezer éves kegyszobrokról, a középkor óta virágzó zarándokutakról, a kommunista rezsim összeomlását megjósló fatimai Mária-jelenés helyszínéről és a két évtizede búcsújáróhellyé vált Medjurgorjéról is. A magyar vonatkozású kegyhelyek közül a görög-katolikus Máriapócsról és a czestochowai Fekete Madonna képének másolatát őrző Márianosztráról számol be az album, de fotó nélkül néhány sort a soproni Szentlélek-templomban található magyar népviseletes Mária-szobornak és a győri Könnyező Szűzanya képnek is szentel. A kulturális kincseinkről szóló oldalakat lapozgatva megtudhatjuk azt is, hogy a Jelenések könyvében olvasható Mária-kép, a napba öltözött asszony tizenkét csillagból álló koronával ihlette meg az Európai Unió zászlóját tervező Salvadore de Madariaga y Rojo spanyol diplomatát és Arsen Heitz francia művészt. Így az EU-jelkép a tagállamok száma mellett az Európa kulturális egységét és közös gyökereit jelentő keresztény vallást is szimbolizálja.
A kötet erényei mellett szólnunk kell hiányosságairól is: a szövegek lengyel szerzői nem minden esetben néztek utána pontosan az adott kegyhely és ország történetének. A Szlovákiáról szóló egyoldalú ismertetés meg sem említi a Felvidék magyar vonatkozásait, az ott élőket pedig úgy állítja be, mintha kizárólag szlovákok lennének s keresztény mivoltukkal őrizték volna meg nemzeti azonosságukat az elmúlt ezer év során. Ez utóbbi állítás nehezen állja meg a helyét, mivel a szlovákok közvetlen környezetében szinte kizárólag katolikusok éltek, így vallásuk semmi esetre sem képezhette részét a többi néptől eltérő identitásuknak úgy, mint a moldvai csángóknak, akik az ortodox tengerében kisebbségben maradtak meg római katolikusnak. Ugyanígy Lőcse esetében a szövegíró szintén elfelejti megemlíteni a város és a kegyhely magyar és német vonatkozásait. Mindezt tetézi, hogy a fordító Levoca-nak ?"ordítja" Lőcsét, s Pozsony helyett Bratislavaként nevezi meg a magyar királyok egykori koronázási helyét. Ugyanezt Csíksomlyó esetében nem mondhatjuk el, Románia leírásában Trianonról és Erdély számottevő magyar kisebbségéről is szó esik, az ismertető szöveg pontos adatokat közöl a nemzetiségek és a hozzájuk kapcsolódó vallások megoszlásáról, ráadásul a híres pünkösdi búcsúról azt is megemlíti, hogy ez a zarándokok részéről egyben magyarságuk megvallása.
A kötet megemlíti, hogy Magyarország Mária országa és emiatt hazánkban különösen nagy múltra tekint vissza a Boldogasszony tisztelete. Érdemes lenne egy hasonló kiadványt készíteni a Kárpát-medence magyar Mária-kegyhelyeiről, részletesen feltüntetve a hozzájuk kapcsolódó történelmi tényeket. A könyvben látható fotósorozat kiállítás formájában járja Európa nagyvárosait, s a Geopen Kiadó tervezi, hogy adventre hazánkba hozza a tárlatot.

*

Szabad Föld, 2003. június 27.
Lovass Ildikó

Hosszú évszázadok óta hívők nemzedékei éltetik a Szűzanya-kultusz hagyományait. A világ számos pontján zarándokolnak a keresztények olyan helyekre, templomokhoz, kolostorokhoz, ahol a Szűzanyát ábrázoló kép, szobor, vagy egy-egy őt idéző kegytárgy embereket gyógyított, csodát tett. Noha a művészettörténet rengeteg kiemelkedő szépségű és páratlan értékű Mária-ábrázolást ismer, a Geopen Könyvkiadó most megjelent új kötete nem ezekből válogat.
Mária és a Kisded meg a Pietà ábrázolása a kora középkor óta szinte elsődleges témája volt névtelen és neves művésznek egyaránt. Ám Európa számtalan helyén találhatók olyan, a Szűzanyát megjelenítő ikonok, festmények és szobrok, amelyek nem művészi kvalitásuk miatt, hanem hívők tömegeit vonzó csodatételeikért váltak ismertekké. Ezeket hozza bárki számára közel az Európa Madonnái című képes album. Janusz Rosikon lengyel fotóművész hetven jelentős európai zarándokhelyhez kalauzolja az érdeklődőt: mint az album alcíme is jelzi, nevezetes vagy kevéssé ismert zarándokutakhoz, Mária szentélyeihez. Miközben belemélyed az olvasó egy-egy zarándokhely vagy csodás Madonna-ábrázolás történetébe, egyfajta lelki zarándokutat is megtehet. Az Atlanti-óceántól az Urál hegységig, Írország zöld mezőitől a napfényes égei-tengeri szigetekig vezet az út. A fényképekhez lengyel egyházi szakértők írtak ismertetőt. A csaknem háromszáz oldalas könyv az 1998-as lengyel kiadás után németül és angolul is megjelent, a kötet anyagából válogatott fotók kiállítás formájában már bejárták Európát, a tervek szerint advent idején nálunk is bemutatják.
Mária szentélyei szerte Európában az imádság helyei. Némelyek a csendes elmélkedés otthonai, mások a látogatók ezreitől nyüzsgő színterek, de abban közösek, hogy tanúsítják, mekkora a szerepe Szűz Mária tiszteletének a kereszténységben. A reprezentatív, mintegy harminc ország hetven zarándokhelyét bemutató képeskönyv azt bizonyítja, hogy a hívők közösek a Mária tiszteletben. Erdő Péter pírmás, esztergom-budapesti érsek írja a kötet előszavában: "Európa számos népe különleges pártfogójaként, édesanyjaként tiszteli a Boldogságos Szűz Máriát. Ha olykor ezek a népek egymással ellentétbe kerültek, vagy akár hosszú küzdelmekbe, háborúkba bonyolódtak is, a Szűzanyát saját szerető édesanyjuknak érezték. Mindenkinek csak egyetlen édesanyja van. De egy anyának több gyermeke is lehet. A Szűz Mária iránt érzett tiszteletünk erősítése bennünk a Krisztus iránti szeretetet és a népeink közti testvériség érzését."
A nagy búcsújáró helyek, a portugál Fátima, a lengyel Klawaria Zebrydowska és Czetochowa, a spanyol Sevilla, Montserrat és Zaragoza, a francia Lourdes, az erdélyi Csíksomlyó, az olasz Loreto, a bolgár Bacskovo, a moszkvai Kreml nagy templomainak Istenanya-ikonjai, a csak húsz éve híressé vált boszniai Medjugorje mellett a kötetben megtalálhatók a hazai Márianosztra, Máriapócs tisztelete, illetve Mariazell és Lőcse magyar emlékei is.
A tévéhíradásokban, sajtóban naponta találkozunk a kék színű, sokcsillagos EU-zászlóval. Ám még kevéssé él a köztudatban, hogy az Európai Unió szimbóluma is Máriához kötődik. A középkori festők, szobrászok, ezerszer megörökítették a Szűzanya kék köpenyét, köntösét. A Biblia utolsó könyve, az Apokalipszis az idők végén így láttatja Máriát: "És nagy jel tűnt fel az égen, egy asszony, aki napba öltözött, lába alatt a hold, a fején tizenkét csillagból korona." Ez a bibliai látomás ihlette meg Salvadore de Madariaga y Rojo spanyol diplomatát és Arsen Heitz francia művészt, amikor megtervezték az Európai Unió zászlaját. Mária ruhájának kékje és koronájának tizenkét csillaga nemcsak a tizenkét alapító tagállamra utal, hanem tudatosan jelképezi Európa közös gyökereit, az Unióban egyesülő népek vallási azonosságát.

© Geopen Online. Minden jog fenntartva.