Huszonnégy éves volt, inkább jelentéktelen külsejű, mint átlagos, és Eileen Dunlopnak hívták. Kevés oka volt a boldogságra, be volt zárva egy zsarnokoskodó, alkoholista apával és egy fiatalkorúak javítóintézetében végzett lehangoló és nyomasztó munkával terhelt életbe. Nem volt jóban magával, utálta a saját és környezete szürkeségét, és kilátástalan sorsát ábrándozással igyekezett elviselhetőbbé tenni: egyszer úgyis megszökik innen a nagyvárosba. Mégis csak apró bolti lopásokkal, az apja utáni takarítással teltek szabad estéi és hétvégéi, közben reménytelenül sóvárgott erotikus fantáziálásainak tárgya, az egyetlen jóképű smasszer után. Ekkor érkezett a börtönbe az új nevelési tanácsadó, a ragyogó szépségű, művelt, elegáns és modern gondolkodású Rebecca, aki elbűvölte Eileent. A lány képtelen volt ellenállni a nő baráti közeledésének, és észre sem vette, hogy még legmerészebb képzeletét is felülmúló bűncselekményben válik akarva-akaratlanul bűnrészessé.
A hitchcocki fordulat előzményeit és következményeit egy idősebb, éles szemű asszony elbeszélése nyomán ismerjük meg a fiatal Nabokov prózáját idéző, feszes, lehengerlő stílusú pszichothrillerben.
Ottessa Moshfegh horvát anyától és iráni zsidó apától született Bostonban (1981). Az Eileen voltam első regénye, amellyel 2016-ban elnyerte a Hemingway Foundation díját, és még ugyanebben az évben felkerült a Man Booker Prize shortlistjére. Írásait azóta is elismeréssel fogadja a kritika.
