Az Illinois állambeli Amgash átlagos amerikai kisváros, hétköznapi emberek élik itt hétköznapi életüket. De ha közelebbről megnézzük – ahogy Elizabeth Strout teszi –, észrevesszük, hogy mindegyikük sorsa különleges. Egy asszony, aki mindig odaadóan gondoskodott a férjéről és a gyerekeiről, túl a hetvenen szerelmes lesz, és mindent hátrahagyva elköltözik Olaszországba. Egy vietnámi veterán kénytelen szakítani a szeretőjével, bár majd’ megszakad a szíve, mert a nő újra meg újra pénzt kér tőle, hogy megmentse drogos fiát. Egy nagyapát foglyul ejt egy boldogtalan színész, és váratlan számvetésre készteti… A városka neve az írónő előző könyvéből, A nevem Lucy Bartonból lehet ismerős. Miközben Lucy múltjába is jobban belelátunk, történetének mellékszereplői válnak főszereplővé ebben a bravúros novellafüzérben: a testvérei, az unokatestvérei és a város más lakói, köztük Mississippi Mary, a Csinos Nicely Lányok, Charlie Macauley. Mindannyiuk életét titkok és hazugságok szövik át, mi pedig tanúi lehetünk, amint egy különös találkozás, egy felbukkanó emlékkép vagy éppen a közelítő halál tükrében hirtelen meglátják, mi az, ami igazán fontos az életükben – és amint a félelmek, csalódások, veszteségek sötétjében feldereng a megbékélés és a megbocsátás. A Pulitzer-díjas Elizabeth Strout úgy tud írni szeretetről, szenvedésről, érzelmekről, hogy egy pillanatra sem csúszik át érzelgősségbe. Kíméletlenül, mégis mélységes együttérzéssel ábrázolt szereplőiben, akik vergődnek, bukdácsolnak, de mindig a jót keresik, az olvasó is magára ismerhet.
