Több mint egy évtizeddel később Elizabeth Strout ebben a könyvében ott folytatja Crosby lakóiról szőtt történeteit, ahol az Olive Kitteridge című novellafüzér véget ért. Az immár hetvenes évei végét taposó asszony életét követi tovább: második házasságát, a fiával való változó kapcsolatát és találkozásait a kisváros régi és új vagy fiatal lakóival. Az ismét tizenhárom történet nagy részében Olive a főszereplő, a többiben kihagyhatatlanul felbukkan vagy megemlítik, hiszen az egykori matematikatanár jelentős személy a sokszínű közösségben. A sorstörténetek szerint újabb tíz év telik el, és az, ahogy maga az élet, tele van meglepetésekkel, váratlan fordulatokkal. Ki számítana rá, hogy a megözvegyült, idős Olive társra talál; ki gondolná, hogy gyereket segít a világra vagy megértő természetességgel fogadja egy fiatal lány problémáit? Vagy hogy Olive-nak köszönhető egy fiatalkori álom megvalósulása, még ha mulatságos, sőt bizarr is a végeredmény?
Elizabeth Strout prózája lenyűgöző és célratörő. Szépelgés nélkül vonja be világába az olvasót, őszinte, szókimondó. Azt akarja, hogy higgyünk a történeteiben, és ezt sikerül is elérnie.
