A spanyol polgárháború végéhez közeledve a fiatal orvos, Víctor Dalmau és a zongorista Roser Bruguera a Pireneusok hegyláncán keresztül, viszontagságos körülmények között menekül Barcelonából. Első állomásuk Franciaország, ahonnan a világhírű chilei költő, Pablo Neruda segítségével a Winnipeg nevű hajón vándorolnak tovább a költő által a tenger karcsú szirmának nevezett dél-amerikai országba, Chilébe. Beilleszkednek a társdalomba, már-már elhiszik, hogy megtalálták a békét, és életük nyugvópontra jutott, amikor Pinochet katonai puccsa után másodszor is emigrációba kényszerülnek, ezúttal Venezuelába. Kalandos körülmények között kerülnek vissza Chilébe, hiszen ahogy a szerző mondja, „ha eleget él az ember, minden kör bezárul”.
Sodró, megrendítő és felemelő események, nem hétköznapi szereplők kalauzolják végig az olvasót a 20. század Európáján és Dél-Amerikáján. Nincs hely a világon, ahol jobban ismernék a populista önkényuralmak és az ugrásra kész államcsínyek természetét vagy a lélek gyógyulásához fűzött reményt és a szerelem gyógyító erejébe vetett hitet, mint Latin-Amerikában, de még inkább Chilében. És nincs, aki erről érzékenyebben, árnyaltabban és pontosabban tudna mesélni, mint Isabel Allende.
