A hetvenes évek elején, Buenos Aires tartomány egyik kisvárosában megölték Tony Duránt. Tony, a sármos, rejtélyes idegen egy New Jerseyben nevelkedett Puerto Ricó-i szerencsevadász. Míg élt, az érdeklődés középpontjában állt, volt, aki csodálta, más figyelte minden lépését. Ő volt a gyönyörű és különleges Belladona ikerlányok szeretője, az öreg Belladonának, a vidék egyik leggazdagabb urának a bizalmasa.
A bűntényt követően a maga módján mindenki a tettes után nyomoz, ugyanakkor az esettel kapcsolatba hozott figurákon keresztül az olvasó előtt feltárul a korabeli argentin társadalom minden ellentmondásossága, s kiderül, hogy a társadalmi-politikai visszásságok – korrupció, földspekuláció, feketegazdaság – ágyaztak meg a gyilkosságnak. És hogy mi az igazság? Erre a kérdésre – a korrupt államügyészen kívül – Croce rendőrfőnök és Luca Belladona tönkrement gyártulajdonos, valamint a fővárosi tudósító, Emilio Renzi keresi a választ. Az igazság azonban sokarcú, mély filozófiai fogalom.
Piglia regénye árulásokról és piszkos üzletekről, egy ártatlan és egy igazi bűnösről, szenvedélyekről és csapdákról szól. De leginkább az igazság viszonylagosságáról.
Ricardo Piglia a kortárs argentin prózairodalom legkimagaslóbb írója, aki a regényeiben felvázolt eszmékkel, lebilincselő ábrázolásmódjával, karakterteremtő művészetével kiérdemelte, hogy a kritika Borges méltó utódának tartsa.
